Kokcidiózis A kokcidiumok az egysejtűek egyik rendszertani egységének (Eimeriidae) tagjai. Jellemzően gazda-, szerv- és szövetspecifikus paraziták. Ez azt jelenti, hogy az egyik állatfaj kokcidiuma másik állatfajban nem tud fejlődni, és az adott állatfaj meghatározott szervének egy bizonyos típusú sejtjeiben képes csak szaporodni. Többnyire a gazdaállat bélcsatornájának különböző szakaszán a nyálkahártya hámsejtjeiben élősködnek, de van olyan faj, amelyik az epeér falának a hámjában (Eimeria stiedai = nyúl) vagy a vesecsatornák hámjában (E. truncata = lúd) szaporodik. Az Eimeria-fajok életciklusa háromfázisú: sporuláció, fertőzés és skizogónia. A bélsárral ürülő oocisztáknak érési folyamaton kell átmenniük ahhoz, hogy fertőzőképessé váljanak. Ezt a folyamatot nevezzük sporulációnak. A szabadba jutott oociszta ellenálló burkában a megfelelő hőmérsékletű, nedvesség- és oxigéntartalmú (exogén) környezetben átalakul a sejtanyaga, és fertőzésre alkalmas sporozoiták jönnek létre. Ez az átalakulási folyamat Eimeria-fajonként hosszabb-rövidebb időt � 2�4 napot � igényel. Az így fertőzésre alkalmassá váló oociszta táplálkozás vagy ivás közben, szájon át a gazdaszervezetbe jutva megkezdi életciklusának szervezeten belüli (endogén), parazitikus formáját. A sporozoiták a gazdaállat szervezetében az oociszta burkából kiszabadulva a nyálkahártya hámsejtjeibe furakodva fertőzik a gazdát. A sejtekbe jutott formák �hasadással� schizontákat képezve sokszorozódnak. Egy idő után tömegük megrepeszti a fertőzött sejtet, ami természetesen elpusztul. A kiszabadult fejlődési alakok ismét fajtól függően egyszer vagy többször újabb hámsejtekbe hatolva sokszorozódnak és újabb sejteket pusztítanak el. Forrás:AgroNapló