az állattenyésztésben elterjedt fogalom, a közeli rokonok, testvérek, szülõk és leszármazottjaik közötti céltudatos párosítást értjük alatta. Célja az örökletes alap rögzítése, a konszolidáltság növelése, a homozigóta gének számarányának fokozása. Az angol állattenyésztõk alkalmazták elsõként tudatosan a 18. sz. második felében, hogy a nagy értékû tenyészállatok kiváló tulajdonságait rögzítsék. A rokontenyésztést a törzstenyészetekben folytatták. Rájöttek, hogy a rokontenyésztés nem csak az elõnyös, hanem a hátrányos tulajdonságokat is koncentrálja. S attól kezdve kevés tenyésztési eljárás van, amely nagyobb vitákat kavar, mint ez. Pedig ma már bizonyított, hogy állatfajonként és hasznosítási irányonként eltérõ a rokontenyésztésre való érzékenység. Pl. a házityúk érzékeny, a lúd kevésbé. Ha a közös õs a harmadik õsi soron belül található, akkor SZOROS ROKONTENYÉSZTÉSRÕL beszélünk, ha a közös õs távolabbi, akkor van szó BELTENYÉSZTÉSRÕL. Galambtenyésztésben 1. igen szoros, 2. szoros és 3. mérsékelt rokontenyésztésrõl beszélnek. Az 1. eset akkor áll fenn, ha szülõ x ivadék; testverek v. féltestvérek; nagyszülõ és unoka lett párba állítva. Szoros rokontenyésztésrõl a galambászok akkor beszélnek amikor nagyszülõ x unoka v. unokatestvérek vannak párosítva. Mérsékelt rokontenyésztésnek nevezi dr. Teremi az 5—6. fokú rokonok párosítását. A rokontenyésztés fokát ki szokták fejezni százalékban (R=rokonsági koefficiens) is, ti., hogy milyen százalékban közös az õs: testvérek párosításánál 100 % szülõ utódjával 75 % nagyszülõ unokájával 62,5 % mostohatestvérek egymással 50 % másod unokatestvérek 25 % dédunoka egy másik dédunokával 12,5 % Lényegét tekintve leszögezhetjük, hogy a kevésbé öröklõdõ, nem additív tulajdonságok tekintetében a rokontenyésztés következtében depresszióra (leromlásra) számíthatunk. Csökken a variancia, viszont pl. a postagalamb versenyteljesítményét nézve nagy értéket jóformán csak e módszer révén lehet létrehozni. Sõt, a tapasztalatok szerint a keresztezésekhez is legjobb partnerek a nagyban homozigóta, rokontenyésztett (egyébként kifogástalan, kiváló) egyedek. Megfigyelések szerint a rokontenyésztés hátrányos következményei: a nemi élet zavarai, a szervezet elfinomodása, az életképesség csökkenése, fokozottabb formában az általános degeneráció. Mértékét a vérszázalékkal, az õsiségi sorok jelzésével és a rokonsági koefficienssel szokták kifejezni. A belga postagalamb-tenyésztõk eredményei igazolják, hogy hozzáértéssel a rokontenyésztés ragyogó sikerekhez vezethet. Pl. dr. Bourgeois galambcsaládja 1729-tõl beltenyésztett õsöktõl ered. A tkv-i adatok szerint 130 év alatt 91 egymást követõ párosítás során 68 rokonpárosítás történt. A 23 idegen párosításból származó utódok 15 %-a 7 éves kora elõtt elhullott, míg a rokonpárosításból származóknál ez idõszakot figyelembe véve csak 12 % volt a veszteség. A rokontenyésztés kifinomultabb változata a vérvonaltenyésztés. Felhasznált irodalom: Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon