Bár erről az első részben szóltam, nem árt összefoglalásul, nem árt összefoglalásul újra megfogalmazni: a meleg dúc a korai versenyidőszakban elősegíti a forma kialakulását. A hideg és nedves vagy huzatos dúc lakói, csak a kánikula beköszöntével jönnek általában formába, azaz későn ahhoz, hogy magas szintű legyen az összeredmény.
A meleg dúc hátránya viszont gyakran az – pl. a padlásdúcoknál -, hogy a kánikulai időszakban nincs elég levegőmozgás a dúcban, holott a galamb nagyon oxigénigényes, s ennél fogva lilává válik a mellhús, s erőtlenekké válnak a galambok, ahelyett hogy formában lennének. A legjobb dúc a meleg száraz, huzatmentes olyan padlásdúc, melyben megfelelő szellőzési megoldással a kellő levegőcsere biztosítva van. Ilyen dúcban egész szezonon át jó állapotban lesznek a galambok, ha… nem zsúfolt az elhelyezés.
A „beöregítés” mint alapvető szempont:
Bajnokká vagy élversenyzővé lenni mindaddig nem tudunk – eleve reménytelen - amíg ennek az eredménynek eléréséhez rá vagyunk utalva az egyévesek teljesítményére. Ha megnézzük az élversenyzők állományait, azt látjuk, hogy – igen kevés kivételtől eltekintve – 40-50-es 2-6 éves utazókerettel rendelkeznek, s az egyéveseik csak belföldet repülik. Nem vitatható tény, hogy egy 3-4-5 éves galamb szervezete lényegesen többet bír el, mint egy annál fiatalabbé. Hazai versenytapasztalataink egyértelműen azt mutatják, hogy a nálunk szokásos hetente következő 450-550 km távolságokat, az ilyen beöregedett galambok teherbírása jobban elviseli – azaz -, az ilyen 2-3 héten át is képes pihenővasárnap közbeiktatása nélkül normális teljesítményt nyújtani
A fiatalabbak azonban ezt nem bírják. Ha valaki azt mondaná, hogy az NSZK-ban hogyan repülnek akkor 12-14 utat egyfolytában? A válasz az volna, hogy igen ám, de ott minden második héten 240-250 km van, a többi zöme is 340-360 km, s évente egy 500, meg egy 6-700 km-es út szerepel a programokban. Ez nem ugyanaz, mint mikor mi 450-550 km-t röptetünk hetente.
A tanulság nem az, hogy szállítsuk le a távokat, mert a nagyobb versenyzőcsoportok számára a nagyobb távolságok az előnyösebbek – a kisebb versenyzőcsoportok eredményei meg kétes értékűek. A tanulság más. Az, hogy a galambokat minden két-három út után pihentetni kell, azaz cserélgetni a kosárba tett anyagot. Ha egyszer világos, hogy a 3-6 éves szervezet teherbíróbb, mint az annál fiatalabbaké, akkor az élversenyzővé váláshoz, először sok ilyen beöregedett galambra van szükség. Tenyésztőink 80 %-a zömmel egyévesekre kénytelen építeni versenyszezonját, s EZ AZ OKA ANNAK, HOGY MINDIG CSALÓDNAK IS. Egy jó közepes, beöregedett galamb fontosabb a versenycsapatban, mint egy nála jobb, de fiatalabb évjáratú.
A „beöregítés” megvalósítása:
A FIATALOKAT erősen megröptetni, hogy megszelektálódjanak idejekorán.
Az EGYÉVESEKET kímélettel röptetni, kéthetente kosárba tenni, és kizárólag „topfitt”, azaz csúcskondícióban.
A KÉTÉVESEKET már annyiszor tehetjük kosárba, ahányszor a kondíciójuk, állapotuk ezt felkínálja, de ha egyszer is beteszünk ilyen galambot nem teljesen fitt, kipihent, elasztikus állapotban, akkor öngólt lövünk beöregítési programunknak. Mert a cél előtt, kétévesen tesszük tönkre, húzzuk vagy veszítjük el, avagy tesszük mi magunk kullogóvá.
Így tud beöregedni egy olyan versenyállomány, amely képes lesz nagy teljesítményekre. A beöregedés folyamata során pedig már sok helyezést és kosártapasztalatot szereznek, anélkül, hogy szervezetük bármiképp is megsínylené az előzményeket.
Mi ezzel szemben a többség gyakorlata ma?
A fiatalokat kímélik, így áttelel egy csomó olyan , mely kosártapasztalat nélkül veszik el egyévesen, főként tavasszal. Az évesek a tréningeket megelőzően lesznek párosítva, nevelnek – mindezt életükben először – majd a még hideg, esős áprilisi időjárás mellett kosárba kerülnek, ahol a hideg és az utaztatás megint nagy stressz számukra. Aztán ilyen előzmények után kerülnek bele először a kerületi 5-6000 galamb közé, ami megzavarja őket, fogalmuk sincsen hogyan kell kiszakadniuk ebből a tömegből, mely húzza őket egy másik irányba. (Csak a pestieknek van olyan előnyös helyzetük, hogy a tömeg húzó hatása teljesen a helyes irányba hat, a vidéki galamboknak szét kell válniuk, s nem mindegy, hogy mikor.)
Mi kaposváriak például sosem veszünk részt a kerület móri, mosonmagyaróvári tréningjein. Mert a kerület galambjainak 95 %-a Szeged, Békéscsaba Hódmezővásárhely irányába repül. Moson mintegy 170km távolság Kaposvárnak. Az egyéves, tapasztalatlan galambok ilyen szűk távolságon belül nem tudnak kiválni, elhúzatják magukat, s valahol Kecskemét táján ébrednek a szomorú valóra. Ha egyéveseinket Hradec Kralove-ba (450 km) vagy Teplice-be (550 km) tesszük be először, akkor e távolságviszonyok mellett, a fiatalabb galambok problémamentesen válnak ki, az addig már jobban szétszóródott mezőnyből, mint tehetnék ezt 170 km-ről. Furcsán hangzik, hogy könnyebb nekik az 500 km mint a 170, mégis így van. Nem a távolság miatt, hanem a tömeg húzóhatásának következtében. Ez is egy tényező, melyre az alulról fölfelé törekvőknek figyelniük kell.
A többség a versenyszezonban egyet néz: hogyan tudnék teljes csapatot kosárba tenni. Nálunk 15-ös a bajnokság, ehhez 40-es előrenevezett keret, mely irreálisan kevés ahhoz, hogy a zöm ne tegye tönkre évről-évre állományát. Hiszen a 40-ből már korán elveszik 10-15 – ha épp nem több mint az idén is -, a maradék 20-30 galambbal kell gazdálkodni. De ezek egy rész lestrapált, mert késve jött, már része letojás előtt áll, ismét más része páratlanná válva ődöng s nem találja helyét a dúcban stb.
Jön a kosárbatevés napja:
Ez az 5-7 madár jó állapotban van, mehet.
Ez a kettő nincs jó állapotban, de eddig mindig helyezte magát, ennek menni kell a sampiondíj miatt.
Ez a 3-4 pedig le van ugyan strapálódva, de be kell tennem, „hogy kilegyen” a csapat.
Az eredmény?
Az 5-7 jó galamb 3-4 helyezést hoz. A két sampionjelölt kihagy, nem helyezi magát, megjön, de alaposan lezsarolódva, ami a következő hetekre is rossz előjel. A három páratlanból egy véletlenszerűen helyezi magát, kettő elveszik. A 3-4 lestrapáltból 2 megjön, de mégjobban kizsigerelve, egy hetek múlva, egy meg sohasem.
Így végül is szereztünk 3-5 helyezést, agyonstrapáltunk további négyet, elvesztettünk néhányat és… a következő hétre alig lesz néhány megfelelő erőben lévő galambunk, s kezdődik elölről az erőltetett menet.
CSODA HA ÖRÖKÖSEN ALULRŐL NÉZÜNK FÖLFELÉ? Nem is lehet másként!
A kerületek legjobb 5-600 galambja az első versenytől kezdve helyezgeti magát. A harmadik-negyedik út után felfigyelünk rájuk és ettől kezdve 15 000 díjkilométerest, sampionbajnokot akarunk csinálni belőlük. Hogyan? Úgy, hogy jobban gondozzuk mint a többit, de nem kapnak pihenőt, nehogy elveszítsék az egyéni bajnokságot. Kosárba tesszük egy-egy nehéz út után is félkész állapotban. Nem vesznek el, de mondjuk a 20 %-os szervezeti mínuszukból lesz 40 %. Ha megint nem pihentetjük meg a következőn már akár ott is maradnak. Így a kerület legjobb 5-600 galambból több veszik el mint a közepesek közül, melyeket nem forszírozunk ennyire, azaz megszabadítjuk önmagunkat minden évben a legjobbaktól!
Mert vagy elvesztettük őket, vagy egyszerűen „kikészítettük” őket hosszabb időre, esetleg egy évre is.
Ehelyett, ha gondolkodnánk, akkor az ilyen galambot is csak csúcskondícióban tennénk be versenybe, ha emiatt évente két-három utat ki is hagynánk velük. De: így ahány út, annyi jó helyezés, és jövőre is megmarad egy sértetlen állapotban lévő nagyszerű pontszerző, s talán akad mellé újabb is. Így válunk erősebbé. Nálam e pillanatban két igazán klasszisnak nevezhető galamb repül a 424/74 Radó kt és a 443/74 Bumbi kh. Ezek annyi élhelyezésre képesek, ahányszor kosárba mennek. Ha fáj a szívem egy-egy alkalommal, ahol elbírnák ugyan, de még nem TÖKÉLETESEN kisimultak, elasztikusak és nem teszem be őket, ez nem számít. Egy héttel később, egy-egy újabb újabb remek eredményük után boldog vagyok, hogy volt erőm kivárni a megfelelő időt. Így kell tennünk, hogy legjobbjaink megmaradjanak és lassan sokasodjanak a versenydúcban. Csak elenyészően kevés olyan galamb van, mint az egyébként kaposvári születésű 445-ös Kottek barátomnál, mely 9 út 9 helyezéssel nyeri a kerületi bajnokságot. Jó 90 %-a nem bírja ki, tönkremegy. Az ugyancsak nálam kelt Kottek-féle 448-as egyévesen 11 út 10 helyezéssel 5436 dkm-t produkált, ami páratlan teljesítmény, de azóta éveken át csak első 3-5 úton futja erejéből jó helyezésekre. A szintén kaposvári születésű 1810 nem vett minden úton részt, de cserébe folyamatosan nagyszerű csúcseredményeket ad. Sampionközelségben van.
Ezeket azért írtam le mert el szeretném érni, hogy a többségünk megértse. Másképpen kell gondolkodnunk a versenyzés területén, másképpen kell gazdálkodnunk galambjainkkal, mint ahogyan az nálunk szokásos, ha élre akarunk kerülni. Valahol áldozatot kell ezért hozni.
Mégpedig ott, hogy amíg nem öregedett be kellő kímélet alapján egy ütőképes versenygarnitúránk, addig egyszerűen nem szabad 15 galambot betennünk a létszám kedvéért. Ha minden versenyre csak tökéletesen kipihent, elasztikus kitűnő állapotban lévő galambot engedünk útra. Ezek hoznak annyi helyezést, mint a kétszer akkora, de szedett-vedett csapatunk és emellett ezek a helyezések jóval mutatósabb helyeken találhatók majd a díjlistákon. Megéri. Fele annyit veszítünk, és évről évre növekszik az ily módon megfelelő állapotban lévő, jó képességű galambunk.
A galambok kiválogatása versenyekre:
A pihentetés elvei: egyéves külföldi útra csak kéthetente, esetleg háromhetente megy. Kétéves minden másodikra, s közben - mikor formában van – mehet egy-két alkalommal is.
Az idősebb galamboknál a tip-top állapot a mérvadó. Ha ez megvan, mehetnek. Így általában 10 külföldi versenyen, 6-8 úton vesznek részt.
Lehet, hogy ezek olvasására sok okos versenyző felhördül majd. A többség azonban jól teszi, ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy „röptessen csak az ilyen nyakhajlásig, én nem teszem. Mert mire ő végképp kipukkad, én akarok lenni a bajnok.”
(Nem lehet persze az általam leírtakat sablonrendeletnek tekinteni. Vannak szívósabb törzsek, vannak jobbkezű versenyzők, akik nagy biztonsággal megérzik melyiket lehet újra és újra betenni. Akinek jobb a dúca, jobban takarmányoz, jobban gondoz, ma galambjai többször lesznek jobb állapotban, mint azoknál, akik e téren nem ilyenek. Ezért sablon nincs, CSAK HELYES ELVEK. Az én feladatom a helyes alapelvek ismertetése.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
