trágya minősége, azok a legfontosabb jelek, melyeket a magam gyakorlatában megfigyelek, és rendszeresen jegyzetelek.
A rendszeres jegyzetelés az utak előtt lehetővé teszi, hogy lassan mélyebben belelássak az egyes galambjaimba,, rájöjjek melyiknél mi jelent, pozitívumot, mi olyan jel, melynek láttán jobb ha otthon hagyom.
Vegyük talán a legfontosabbakat:
Az ERŐÁLLAPOT a galamb fényén, az evezőkön jelentkező zsírfoltokon, a hófehér orrdudorokon, a púderes szemkarikákon, a kézben érzett elengedett, rugózó mellizomzaton érzékelhető. Ha ezek egyike is hiányzik, a galamb még nem fitt eléggé. Az IZOMZAT minősége lényeges szempont. Az nem lehet merev, az nem lehet izomlázasan kifeszülő (forró), hanem elengedettnek, elasztikusnak, az ujj nyomására – mindenekelőtt a mellcsont első harmadánál – lazán engedő és utána rögtön visszarugózónak kell lennie. A kitartás, az állóképesség vasárnap ettől függ. A berobbant, izomlázas mellizomzatú galamb – bármily jó volt is előző héten - egyszerűen nem tud hazajönni. Talán csak napok, hetek múlva, mire kiürül izomszöveteiből a túlságosan felgyűlt tejsavképződmény. A verseny után az izomzat elsősorban a tejsavtól szabadul meg. Ekkor futballnyelven 0:1 az eredmény. Ezzel még nem mehet. A későbbi napokban szedi fel a normál állapotba magát 1:1 ez még mindig nem elég. Majd ezután jönnek a tartalékok az izomszövetekben, a glykogén felhalmozódás. Ekkor lesz hófehér az orrdudor, fénylik a toll, lesz elasztikus elengedett az izomzat minőség. Most van 2:1. Most mehet.
A jól feltöltött izomszövet ritkán lila színű, ha a tollakat a mellcsont mentén félrehajtjuk. Az igazán jó ha rózsaszínbe hajlik és hámlásmentes ott a bőr. Ilyenkor érzékelhetjük a mellcsonton a „formafolt” jelenlétét vagy hiányát. A formát vérrel való jó feltöltöttség hozza magával, minél átvérzettebbé válik annál jobb az állapota a galambnak. Ennek jelei a szemszín szokottnál intenzívebbé válása, a Vermeijen-gyűrű fénylőbbé válása (fekete karika, mely a szivárványhártyát határolja el a szemhéj alatt fekvő szaruszínű résztől) és a „formafolt” a mellcsonton is.
Sok galambnál a mellcsont élén a bőr alatt egy piros, gombostűfejnyi, vagy nagyobb ércsomót észlelhetünk, mely máskor nem látható. Ez gyakran vándorol is a mellcsont élén előre és hátra.
Több galambom repült már rosszul formafolttal, de többnél a gyülekező jegyzetek azt mutatják, hogy ekkor képesek a legtöbbre.
A LÁB HŐMÉRSÉKLETE minél melegebb – és tisztább – annál jobb jel a kosárbatevéskor. Nem döntő jelentőségű, de jó jel.
A TESTSÚLY. Ha az ember rendszeresen méri őket a kosárbatevés előtti napokon, akkor rövid idő alatt érzékeli, hogy melyik milyen testsúlyhatárok között ingadozik. Ha nyilvántartjuk, hogy mikor jött jól, mikor rosszul, lassan kialakul az az optimális, ismert testsúly, mely annál a galambnál jót jelent. Úgyszintén ennek fordítottja is.
A LÉGZÉSSZÁM általában percenként 30-60 között variálódik a galamboknál. Ez a mellcsont hátsó felére tapasztott ujjakkal érzékelhetjük, miközben egy szögre felakasztott másodpercmutatós órát figyelünk. Ha 15 másodpercig számolunk, akkor ezen belül is 3 x 5 másodperces részletekben láthatjuk, egyenletesen lélegzik-e vagy még ideges. Addig számolunk, míg három egyforma 5 másodperces eredményt kapunk. Ez 4-gyel szorozva adja a percenkénti légvételek számát. A jó szervezetű galamb 50 alatti eredményt ad. Minél alacsonyabb annál jobb. A gyenge szervezetű, beteg vagy letojni készülő légzésszáma magas.
A CSŐRPADLÁSON a belső felében egy szélesebb, mindig nyitott hasíték található, ebből a csőr eleje felé egy keskenyebb hasíték jön, mely csak jó állapotban nyílik meg. Minél rosszabb az állapot a két hasíték annál szűkebbre húzódik. Ha a belső normálisan nyitott, a külső zárt, ettől még jól jöhet a galamb.
A VEDLÉSI ÁLLAPOT így jegyzem: pl. 8+2/10. vagy 7+5/10. Ez azt jelenti, hogy 8 régi evezője van még, a 9.-ik 2/10-edre nőtt ki. A 9. alatt ez esetben azt a tollat értem, amelyiknek másodiknak vedlődik ki. E feljegyzések elősegítik a vedlés folyamatosságának ellenőrzését. Általában nem előnyös, ha a galambot úgy tesszük be, hogy az előző toll már végleg kinőtt, de a következő még nem esett ki.
A LÉLEKTANI ÁLLAPOTRÓL ezúttal nem vesztegetnék szót, de lényeges. Például a hét közben páratlanná vált galambok – főleg a tojók – lélektanilag éppen legkevésbé kötődnek a dúchoz. Az egész lélektani kérdést azonban mindenkinek érdemes végiggondolnia. Sok siker és balsiker kötődik jelentős mérvben ehhez, esetleg észrevétlen módon.
A TRÁGYA MINŐSÉGE az egészségi állapot barométere. Minél szilárdabb és kisebb, annál jobb. Minél hígabb vagy vizenyősebb, annál kevesebb jót ígér. Ha kis pehelytollak ragadnak hozzá, még jobb. A rendszeres pehelytollvedlés az egészség jele éppúgy, mint a trágya. De nagy terhelés – esetleg betegség – esetében esetleg 20-30 pehelytollat is találunk a fészekben reggelre, ez ROSSZ JEL.
A KÉPESSÉGMEGFIGYELÉS is értékesen egészíti ki prognózisunk biztonságát arra vonatkozóan, mely galambokat tehetjük be legtöbb eséllyel. Komoly tenyésztő megfigyelő, leírja, rendszerezi, hogy melyik galambja milyen távolságról adja a legjobbját, viszont hol nem jó, s azt is milyen időjárási viszonyokra hogyan reagált pályafutása során. Ezeket aztán bevonja kiválogatási szempontjai közé, mikor meghatározza, hogy ez megy-e vagy amaz. Ha egy galamb 3-400 km-es utakon mindig élt repül, de 500 fölött már kihagyott, akkor eszembe sem jut, hogy 500 fölé még egyszer reszkírozzam. Jó nekem úgy is, ha évente 4-5 élhelyezést hoz a neki megfelelő távról. Stb. stb.
Láthatjuk, hogy meglehetősen sokféle megfigyelési lehetőség akad, melynek alapján előre taksálhatjuk, hogy alkalmas-e berakásra egy-egy favoritunk, vagy sem. Ha nincs formafolt, vagy a láb csak langyos, esetleg hideg, de a többi lényeges rendben van, akkor mehet. De ha az izomzat merev, ha az orrdudor még piszkos, ha hiányzik a tollazat szokott fénye, ha nehezebb vagy könnyebb a neki normál súlynál, ha a légzésszám 7-8-al több a szokottnál, stb. akkor díjat ettől a galambtól csak akkor remélhetünk, ha egyenlőre nem megy kosárba.
De remek középtávú galamb, a legjobb állapotában is úgy elveszhet, mint a pinty!
Az előrenevezéses versenyzés és annak szempontjai:
A jelenlegi 15-ös csapatverseny – mint soraimból ki lehet olvasni – nem tesz jót a galambászoknak. Talán még a 10-es is sok. A rengeteg kitenyésztőnek az esélyeit jelentősen közelebb hozná a nagyokéhoz, ha valamilyen előrenevezéses formában bonyolódnék a bajnokság, mondjuk utanként e. n. 5-5 galambbal. A mai élversenyzők ettől aligha szenvednének hátrányt, hiszen elegendő jól beröptetett, érett versenygalambbal rendelkeznek mind.
Végül is hogyan nevezzünk meg egy galambot?
Közepes esélyünk van eltrafálni a befutókat, ha csak a formára, állapotra alapozhatunk. Aki tele van fiatal nemzedékkel minden évben újra, az talán jól ítéli meg az állapotot, de nem ismeri a galambjai képességét eléggé.
Az élversenyző jól ismeri nagyobb számú érett galambja képességét, hiszen azok érettek, 10-20 külföldi utat tudnak maguk mögött. Így ismeri gyorsaságukat, állóképességüket különböző távokon, időjáráshoz viszonyulásukat, plusz ehhez alapul veheti a formát, az erőállapotot is.
Ily módon két fegyvere van a kiválogatásnál, a többség egy fegyvere – az erőállapot helyett.
De: a nagyobb tudású, azonban kisebb létszámmal dolgozó tenyésztők szintén esélyekhez jutnak e módszer révén, ugyanakkor a zöme beöregítési procedúrája is lerövidülne, miután kevesebbet kell viszonylag beöregíteni, hiszen 5-ös a csapat 15-ös helyett.
Így - nem is olyan sokára – jelentős számú tenyésztő jut el a tudatos versenyzésnek arra a fokára, amikor nem csak egy galambtömeg ad hoc utaztatása folyik, hanem ki-ki, féltve őrzött favoritokat hoz a starthoz, és a többiek is odafigyelnek, hogy na X ezt meg ezt a galambját vetette be, hogy színeiért küzdjön. Ennek jelentős húzó hatása volna a tervszerűbb, de mennyiségben kisebb állománylétszámokkal való foglalkozásnak.
Kisebb zsúfoltság a dúcokban, kevesebb költség, de jobb, tervszerűbb, szakszerűbb foglalkozás az egyedekkel s ebből eredően több sikerélmény is.
Természetesen a nevezése bajnokságban a nevezésen kívüli galambok is tetszés szerinti számban indulhatnának minden versenyen, egyéni helyezésekért, sampionbajnokságokért, díjkm-ért.
A minél nagyobb mezőnyöket nagyon lényeges faktoroknak tartom, ellen vagyok a kis versenyző csoportokra való törekvésnek, mert az itt elért eredmények nem igazi bajnokot avatnak. A kerületek kiterjedését oldalirányban tetszés szerinti mértékben, mélységét mintegy 100 km-ig elfogadhatónak tartom. A mélység nem olyan számottevő, hiszen a hátszél a távolabb levőknek kedvez, a közelebb fekvőknek pedig az ellenszél vagy a szélcsend. Miután azonban nálunk É-ÉNY az uralkodó széljárás, az esetek kétharmadában a távolabbiaknak fúj. Ezzel egyenlítődnek ki az esélyek 400 km távolsággal kezdődően.
AJÁNLOM AZ OLDALT
