A jó versenyző dúccá válást – állomány vonatkozásában – valahol el kell kezdeni. Csak úgy ukk-mukk-fukk , hogy a dúcunkban tartott galambok egyszerre elkezdenek jól jönni naív feltételezés.
A galambok ezen belül a fiatalok, a dúccal kapcsolatos igényeit korábbi számainkban vázoltam.
Az első komoly nemzedék létrehozása, persze a párosításnál kezdődik. Erről azonban inkább aktuálisabb időben írnék. A fiatal nevelés mintegy megfelel az aratásnak, és a termés gondos felhasználásának. Kezdjük tehát itt.
Az első amit megnézünk, milyen a tojáshéj belseje, melyet a kelés után a szülők igyekeznek a fészekből eltávolítani. Minél tisztább, szárazabb, annál jobb a start. A bentmaradó véresség – minél erősebben látszik – azt jelenti a „startnál kissé beragadt”, de azért ez még nem végzetes jel, csupán egy jelzés, melynek ha a fiatalt megfigyelve nincs szemmel látható rossz folytatása, akkor elfelejthetjük, ha azonban később is defektjelek mutatkoznak akkor nem szabad elsiklani felette.
A gyűrűzés táján elsősorban a köldököt vesszük szemügyre és azt, hogy a fejlődés normális-e? Az abnormális köldökű fiatal – trichomonázis – eleve nem lesz jó versenygalambbá, kár a fáradtságért, 1-2 évig tartogatni emiatt. A sárgagomb betegségbe esett galamboknál nem a gyógyítás a probléma, hanem az, hogy a szervezetben szövődmények maradnak vissza, pl. a májban, ami a versenyzést erősen akadályozza. Nagyon értékes származású galambok ettől még jó örökítők lehetnek.
A fészekben való fejlődés kérdését tárgyalnunk kell. Más egy nagytestű törzs meg egy kistestű törzs fiataljának mérete azonos korban. Ez nem érdekes számunkra. Annál inkább az, hogy a fejlettség egészségügyi oldaláról nézve normális-e vagy gyenge. Utóbbit megint habozás nélkül selejtezzük, mert jelentős hátrányt jelent az ilyen fiatal egész életére.
A gyűrűzés utáni időben a fiatalok széklete a megfigyelésünk tárgya. Minél szárazabba fiatalok fészke és a fészektányér körüli terület, annál jobb, és fordítva, annál kevesebb versenyteljesítményt ígérő az a fiatal, mely mindig híg trágyában úszkál.
A fiatalok szelekciójának első állomásai tehát:
a tojáshéj
a köldök
a fejlődés
a trágya konzisztenciája.
A felsoroltakon kívül szeretjük, ha minél pelyhesebb a fiatal – de ez nem okvetlenül teljesítménynövelő bélyeg -, szeretjük ha a csőrét ujjunkkal meghúzogatjuk akkor minél energikusabban rángassa azt ki a kezünkből, egyáltalán kedveljük, ha a fészekben erőszakosan védekezik a behatoló kéz ellen. Ezek előjelei annak, hogy energikusabb küzdenitudóbb, megfelelő „önbizalommal” rendelkező kis galambokkal van dolgunk, ezek pedig jó jelnek számítanak.
ETETÉS A VÁLASZTÁSIG
Vitaminozás a kelés idején, majd hetente egyszer, vagy 10-12 naponként 2-2 napon át. Persze a szülőknek. Sárgagomb elleni megelőzésül felesleges a gyógyszeres kezelés. Megteszi az is, ha hetente egy alkalommal 10 liter vízbe, egy citromot belecsavarunk s a héjat is benne hagyjuk. Két napot maradhat előttük ez a víz. A citromot rendszeresen itatóknál sárga gomb nemigen fordul elő, ez belga tapasztalat is.
A tenyészgalambok, fiatalok, a versenygalambok erőtakarmánya nagyjából ugyanaz, miután igényeik megegyezőek.
Ajánlott peceptje:
65-70 % szénhidrátdús magvakból álló keverék (kukorica, búza, árpa, rizs, galambtáp, hajdina, cirok, s ide számítható pár % köles is)
30-35 % fehérjedús keverék (borsó, bükköny, azaz különféle hüvelyesek). Kiegészíthető az egész összesen mintegy 5-7 % olajos magvakkal (lenmag, kendermag, napraforgó, repce).
A takarmány akkor kezd „jó” lenni, ha legalább 7-8 féle magból áll, azaz az azonos rendeltetésű féleségeket is több fajtából keverjük össze. Vagyis: 30 % borsónál lényeges jobb hatásfokú, ha fele bükköny, másik fele meg kétféle borsóból áll. Ugyanígy van ez az egyéb takarmányféleségekkel is.
A többféléből összeállított takarmányból a galamb kevesebbet igényel, mint a kevesebb féléből álló keverékből. Ennek oka az, hogy az előző helyzetben változatosabb – ezzel együtt tökéletesebben kiegyenlített – az aminosavgarnitúra. Utóbbiról tudjuk, hogy a mindenkori takarmány hatásfoka a legkisebb mennyiségű aminosav által határozódik meg. A galamb mindig annyit eszik, hogy a takarmányban legalacsonyabb szintű aminosavból hozzájusson a minimumhoz. Ha ez 5 deka takarmányban van meg akkor annyit fog enni, ha két és félben akkor, akkor csak annyit. Az 5 deka takarmánybók CSAK A FELÉT tudja hasznosítani, a többi hatástalanul terheli az emésztőszerveit és erőt nem ad, mert nem tudja a többlet mennyiséget használni. EZÉRT VAN AZ HOGY EGY 600-700 FT ÁRÚ TAKARMÁNY GYAKORTA OLCSÓBB EGY FELÉNYIBE KERÜLŐNÉL.
A legtökéletesebben kiegyenlített aminosavgarnitúrája az állati eredetű fehérjéknek – s ezen belül a tojásnak – van. Ha valaki tehát a takarmányára rendszeresen (mondjuk 30 galambonként napi 1 tojást), akkor ezzel jelentősen javította a lényeges aminosavak arányát, mennyiségét, ezzel együtt takarmányának hatásfokát is. Persze tudom, hogy nálunk a többség a határból etet, vagy örülhetnek a galambok, ha egy- vagy kétféléből kevert takarmányt kapnak. De írásomat nem ezeknek az igényteleneknek, hanem azoknak szánom akik velem együtt ALULRÓL FÖLFELÉ törekednek. Pénzkérdés? Nem csak. Tartsunk akkor inkább kevesebb galambot, tegyünk be kevesebb galambot, de jól előkészítettet!
A fiatalok és szüleik – éppúgy mint a versenygalambok – ezt a takarmányozást kapják választás előtt és azután is, legalább is a fiataloknál, az első 4-5 élethónapban, a fejlődés kialakulás legintenzívebb szakaszában.
A leválasztást én 21 napon korban végzem. Ekkor külön kis helyre kerülnek. Míg jól megtanulnak enni. Egy napig nem esznek, két nap múlva maguktól is tele a begyük. Ott maradnak még egy hétig, és a 30. életnap körül a rendes fiatalok dúcába kerülnek, spártaibb etetési körülmények közé. A fiatal postagalambtól azt akarjuk, hogy szívós, edzett galambbá fejlődjék. Ezért fontos, hogy nagyon szűken takarmányozzuk őket. Ugyanakkor ez azért is hasznos, mert így jobban függenek tőlünk, füttyjelre úgy özönlenek a dúcba, hogy öröm nézni. Ennek érdekében reggel féladagot kapnak, főetetés pedig délután 5-6 óra között van. Ekkor behívjuk őket, megetetjük, s ezáltal szabaddá válik a tető a tréningező versenygalambok számára, melyeket ezután engedünk ki a dúcból. (Itt a következő a gyakorlat: korán reggel a versenygalambok mennek ki repülni, etetés nélkül, vagy féletetéssel. 1-1,5 óra múlva hívjuk be őket, ekkor kapnak a fészkükben rendesen enni olyat, amit jobban szeretnek. Az ekkorra könnyen megetetett fiatalok ezután mennek ki, és napközben kint maradnak. Délután őket hívjuk be, a füttyöt hamar megtanulják, ha a hasuk korgásával kapcsolódik, és ezután mennek megint a versenygalambok. Van persze sok tenyésztő, akinek a rendszere merőben más, de azért ez a jövő perspektívája és a jobb eredmények egyik záloga.)
A FIATALOK TRENÍROZÁSA
Leírtam, de megismétlem, lényegesnek tartom, hogy a fiatalok dúcában pont annyi ülőke legyen, mint fiatal. Így a többség rákényszerül egyet ezek közül lefoglalni, és ehhez ragaszkodása, hasznos tulajdonságok kifejlesztését eredményezi.
Magam manapság akkor kezdem el a fiatalok röptetését, mikor két evezőt már eldobtak. Ennek ellenére nem tartom hibásnak a koábbi kezdést sem, a lényeg a fiatal – magától – fel-felrepüljön és körözzön. Ekkor kezd önállóan gondolkodni.
A két evező eldobása után kezdődő tréningutak nálam így festenek: 25-25-50-50-75-75 km, a két utóbbi nálunk Fonyód és Keszthely, majd innét Szombathelyre 130, majd Mosonmagyaróvárra kerülnek 175 km.
Csak egyetlen irányból trenírozom őket, mégpedig abból, ahonnét a külföldi versenyeket tartjuk. Mivel a tavakat a galambok többsége ösztönszerűen megkerüli ahelyett, hogy keresztülrepülné, így be kell hogy idegezzék, hogy amikor meglátják a távolban a Balatont, akkor eleve csak a Keszthely felőli oldalra húzzanak. Azaz itt váljanak majd meg később attól az 5-6 ezer galambtól, mely Siófok irányába halad Szeged és Délmagyarország felé. Ha a tömeg elhúzná őket Siófok felé, akkor onnan érkezvén nincs helyezés!
Ezt kell fiatalon már tanulniuk, s ezért nem röptetek velük Záhonyt, Kisvárdát, stb., melyek pedig 3-400 km kínálnának.
Rendkívül okos döntésnek tartom, hogy a Nyugat Kerületek már hivatalos külföldi fiatalbajnokságot rendeznek 3 külföldi úttal 3-400 km közé eső távolságokkal:
Ennek pillanatok alatt rangja lesz.
A komolyabban megmozgatott fiatalok lehetővé teszik, hogy a tenyésztők már fiatalon lássák, melyikek bírják simán, melyikek viszont nem. Kevesebb zsákbamacskát kell tárolni tavaszig.
Hamarabb rájönnek, melyik tenyészgalambok adják a jobbakat. Így gyorsabban tudatosabban szaporíthatják ezeket.
Egyévesen az így röptetett fiatalokból kevesebb veszik el, és biztosabban jönnek a kerületi versenyeken, mint az esetleg 150 km-ig röptetettek.
Amíg egy 150-200 km-es fiatalok versenye igazán nem sokat tár fel a mezőnyben lévő fiatalok egymásközti erőviszonyairól, addig a 350 km-es utak igenis elválasztják a jókat a közepesektől és azokat a rosszaktól.
Mindezt egybevetve, a Nyugat Kerületek újítása a legkomolyabb reformok egyike, melyet sportunkban az utóbbi években regisztrálhattunk. Igyekezni fogok, hogy megengedjék, hogy én is betehessem a galambjaimat.
Összegezve a fiatalok sok mozgatásának híve vagyok. Így készül fel a szervezetével a fokozatosan növekvő terhelések során, így szerez kosárrutint, így tanulja meg a váratlan helyzetekben való eligazodást, egyszóval így lesz egyévesen nem sötét ló, hanem: VERSENYGALAMB. A magam részéről csak bizonyos meghatározott földrajzi viszonyoknak megfelelő módon készítem fel őket, más irányokba nem kalandozok. 100 km alatti utakkal nem hazardírozok, azt rendesen megkapják. Egyenkénti feleresztéseket nem csinálok, az egyesületi tréningeket többre tartom, mint az egyéni autós tréningeket. Utóbbiaknál már ért egy-két hidegzuhany, feltehetően azért, mert a kis csoportnak valamelyik rosszul tájékozódó az élére állván elvitte őket valahová. Ezt németek és belgák is írják gyakran.
AJÁNLOM AZ OLDALT
